Prológus:

2030-ra a világon végigsöprő gazdasági válság a fejlett nyugati társadalmakat is romba döntötte. Az Európai Unió felbomlott, sok egykori tagállama anarchiába süllyedt. Főleg a kelet-európai országok estek szét és fordultak anarchiába. Az elszegényedett és földönfutóvá vált emberek a bankokat tették felelőssé a válság miatt és minden bankot megrohamoztak, meglincselve szinte az összes alkalmazottat. A pénz amit széthordtak, már semmit nem ért. A valutát a felelősök rég magukkal vitték amikor elmenekültek. Egyetlen érintetlen hely maradt európában: a NATO által hermetikusan lezárt Svájc. Ide szeretne eljutni minden üldözött bankár és egyszerű ember. És történetünk hősei is ide vágynak, az egyik Budapesten lévő utolsó bankfiók elbarikádozott és rejtőzködő alkalmazottai.

Egy zsarnok főnöknő, és három egyszerű ügyintéző, akik az egyre gyülekező tömeggel néznek farkasszemet, amint híre megy, hogy itt a külvárosban még van egy bankfiók alkalmazottakkal.

Gábor régebben abban a külvárosi fiókban dolgozott ügyintézőként, de amikor a zsarnok fiatal ambíciózus főnökcsaj odakerült, pokollá változott az élete. Késő estig bent kellett maradnia, mindent százszor leellenőriztek és találnia kellett a kapzsi vezetőknek egy-egy szerencsétlen ügyfelet, akinek méregdrága biztosítást kötöttek. Hat hónap után elege lett a zsarnok főnökéből és nem ment be többet. Fájó szívvel gondolt kedves kolléganőire, akik ottmaradtak, de nem tehetett mást, az akkor már tomboló válságban, elment taxisofőrnek.

Egy utast vitt ki éppen a repülőtérre, amikor a rádión bemondták kollégái, hogy az utolsó bankot is megtámadták feldühödött emberek. Már éppen kiért a reptérre, amikor bemondták azt is hogy melyik fiókot rohamozzák. Szíve megdobbant, és azonnal elindult taxijával a bank felé. Jelzőlámpák vagy rendőrök már nem őrizték a közlekedés biztonságát, így százharminccal száguldva  húsz perc alatt odaért.

Rémülten látta, hogy a tömeg már szállingózik ki az épületből. Minden összetörve és széthordva, vér mindenhol. Berohant az előtérbe. Egyik volt kolléganője holttestét azonnal meglátta. Rohant tovább, be a személyzeti részbe, a konyhába, itt talált rá a másik kettő lányra - holtan. Sírva a földre kuporodott és zokogni kezdett. Egyszer csak a konyha mögötti takarító szertárból halk mozgolódást hallott. Egyszerre dühöt és szánalmat érzett. Most megbosszulhatja mindazt amit az a nő okozott neki és a kollégáinak.

A szekrényben találta meg. kicsit véresen, de komolyabb sérülések nélkül úszta meg a rohamot volt zsarnok főnöke. Ahogy a lány haja kibontva csapzottan koszos kosztümjére lógott, Gábor egy pillanatra még gyönyörködött is benne, mert szép nő volt, az igaz. Felsegítette és kérte mondja el mi történt.

Ekkor hirtelen öt-hat tomboló ember bukkant fel és kiáltozva rohantak feléjük. Ide! Itt még maradt egy! Bemenekültek a konyhába és Nóra remegve kérte, hogy védje meg őt. Gábor nem érzett szánalmat iránta, de valahogy mégis ez a nő volt az egyetlen aki megölt drága kollégáihoz kötötte, ezért megfordult és a dühös lincselőkhöz szólt. - Engedjétek el, nem ártott nektek! - a tömeg továbbra is a nő fejét követelte, ekkor Gábor elővette pisztolyát és közéjük lőtt. Nóra késsel a kezében remegve jött mögötte. Nehezen, de elértek a taxihoz. Négy tomboló lincselővel végeztek. Ez elég volt ahhoz, hogy halálos ellenséggé váljanak.

Ám a média az anarchista erők kezében volt és tévén, rádión hamar híre ment az utolsó bankosok ámokfutásának. Egy órán belül már a fél város rájuk vadászott. Ők pedig egymásra utalva menekültek a belváros régi ódon kihalt és elhagyott bérházaiban bújkálva.

Folytatjuk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.