A pokol tróntermének ajtaja bezárult. Az asszony az uralkodói ágyhoz kötözve bénultan feküdt, Jeff a lelkész pedig démonokkal kürölvéve lekötözve imádkozott. Hiába keresték a nagypénteken megfeszített és halála után minden évben alászálló Jézust a pokolban, nem találták. Viszont óriási bajba keveredtek, amiből isteni segítség nélkül nem lehet kimászni. A sátán jóképű izmos férfitestben állt a nászágy előtt és így szólt a nőhöz: - Ki fogsz jutni innen az én magzatommal, csak várd meg a húsvét reggelét és én engedlek ki benneteket. - a nő minden reményét vesztve rákiálltott a sátánra: - Ha ki is jutok, azonnal öngyilkos leszek! - Én nem hinném. - felelte gúnyosan az ördög. - Szolgáim a halálraítéltek is veletek mennek és vigyáznak rátok. Te pedig - mutatott a lelkészre - végignézed, aztán meghalsz!

A trónterem vas ajtaja egyszer csak résnyire kinyílt. Az ördög megzavarodva odanézett. Bebotorkált rajta az öreg leprás koldus, a parázna asszony és a börtönben sínylődő csontsovány rab. - Ti mit kerestek itt? üvöltötte a sátán. - Vigyétek vissza őket ahová valók! - a lelkész is értetlenül nézte a három nyomorultat akik egymás után megszólaltak:

- Börtönben voltam és meglátogattatok

- Meztelen voltam és felruháztatok

- Szomjaztam és innom adtatok.

Jeff-nek könnyes lett a szeme és felkiálltott: - Uram irgalmazz!

A démonok és a sátán, egyszerre estek térdre és leborultak. A három nyomorult ember fényleni kezdett, egymás mellé álltak majd egy nagy fénylő alakká olvadtak össze.A lelkész és az asszony kiszabadultak láncaikból és leborultak Jézus előtt.

- Menjetek és többet ne vétkezzetek! -azzal megnyitotta a kaput az erdőbe, majd felemelkedett és dicsőségesen felment a mennybe. A sátán és szolgái megbénulva feküdtek a teremben, kint a földön már kelt fel a nap. Jeff megfogta a nő kezét és elindultak a kijárathoz. A sátán bénulva sziszegett: - Nincs még vége, találkozunk!- de már nem volt felettük hatalma. A vaskapu mögül egyszer csak felbukkant a férj, aki valahogyan szintén bejutott a pokolba, és egy késsel rárontott a lelkészre. A szíve mellett sebezte meg. Jeff csak hörgött és azt kérdezte: Miért? - Azt hiszed nem jöttem rá, hogy te voltál a feleségem szeretője? A feleség sírva ölelte át a lelkészt és haraggal kiáltott a férjére: - Miért akarod megölni, hisz skizofréniában szenved! - Igen én vagyok az Jeff, Sarah, a riporter, akivel együtt kerültél ide. Csak nem emlékszel tisztán! - Indulnunk kell Sarah! - ragadta meg felesége karját a férj. - a kapu mindjárt bezárul. - a nő kitépte magát a szorításból és Jeff mellé feküdt. - Nem megyek veled sehová! - Akkor haljatok meg itt mindketten! - azzal a férj eltűnt a bezáródó kapuban.

Az ördögök lassan éledezni kezdtek a bénultságból és bekerítették a párt, de ekkor mindketten elveszítették az eszméletüket.

Tavaszi napsütéses reggel volt, rendőr, mentő és tűzoltó autók álltak az országút mellett. Egy árokba borult autót emeltek ki. - Egy fehér férfi és fehér nő, bizonyára este sodródtak ki az útról, összetörték magukat de nincs életveszély. - jelentette rádión az egyik rendőr. - Egy öreg farmer talált rájuk, megyek és felveszem a vallomását.

Az öreg a mentő előtt állt és a lelkészt nézte. - Uram, jegyzőkönybe mondaná hogyan történt? - kérdezte a rendőr. - Igen, természetesen. -fordult meg az ősz hajú öregember, a rab öreg koldus volt az a pokolból.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rovidirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr991888834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása