A férj kisírt szemmel ült az üres templom első padjában, Jeff a lelkipásztor pedig mellette vígasztaló tekintettel, kezét a férfi vállára téve csendben együttérzőn hallgtta őt.

- Miért tette ezt velem? - Fakadt ki Phil és tört ki sokadszor zokogásban. Jeff úgy gondolta most csendben marad és csak a megnyugtató jelenlétével támogatja a férjet. Ha az ember feleségének kocsiját az erdő melletti országúthoz közeli árokban találják meg kiégve, ráadásul a nőnek nyoma vész, akkor szavakkal elég nehéz megvígasztalni az ittmaradt házastársat.

- Nem halt meg ugye?

- Senki nem mondta hogy meghalt.

- Akkor elhagyott és nem jön vissza! - Erre sincs bizonyíték. - Felete a lelkész. - Most a háromnapi keresés után az lesz a legjobb ha hazamész és megpróbálsz lepihenni. - Phil visszagondolt arra az átvirrasztott borzalmas éjszaka utáni a reggelre, amikor rendőrök csengettek be hozzájuk.

Phil már nem is rezzent össze a csengetésre, pedig borzalmas éjszakája volt, egy órát ha aludt. A felesége nem jött haza éjszaka, és a rendőrségen nem vették komolyan a bejelentését, csak ha legalább egy hete tűnt volna el. Mindenre felkészülten nyitott ajtót a szomorú együtt érző arcú rendőrtiszteknek, és innen a szokásos filmekben megszokott jelenet, beszéd és szavak nélkül is érthető közlés következett. De nem a halálhírt közölték, hanem csak azt, hogy balesetet szenvedett az erdő melletti úton, árokba borult, az autó kigyulladt és a környéken kisebb erdőtűz keletkezett, aminek következtében még nem találták meg a holttestet. A rendőrök feltették az ilyenkor szokásos kérdéseket is: - Uram, mondta önnek a felesége, hogy hová megy, mikor jön haza és kivel találkozik? – A férj visszagondolt a tegnap estére, amikor fagyos hangulatban váltak el. Sarah kisminkelve, kifestve, az egyik legcsinosabb kosztümben indult el késő délután, hogy osztálytalálkozóra megy. Gyanús is volt kicsit a férjének, hogy ez két hónapon belül a harmadik ilyen vagy olyan baráti, munkahelyi vagy osztálytalálkozó, de nem akart a legrosszabbra gondolni. Mégsem tudta elhessegetni magától a gondolatot, hogy valakivel találkozik.

Jeff a lelkész pedig visszagondolt arra a beszélgetésükre, amit a helyi rádió vallási műsorában vettek fel néhány hónapja, és amiből sok információt szerzett a párról.

- Szeretettel köszöntöm vallási műsorunk családi rovatában Phil-t és Sarah-t, gyülekezetünk fiatal házaspárját, akik vállalták, hogy bizonyságot tesznek házasságukról, és arról hogyan találtak egymásra egy egyetemi bibliaórán mielőtt összeházasodtak. Susan, beszélnél egy kicsit arról, hogyan ismertétek meg egymást?

- Igen. Nos, a főiskolán egy bibliakörben találkoztunk először. Egyszer véltlenül későn mentem és Phil mellé ültem hátul, ráköszöntem és tőle kértem bocsánatot.

- Phil, miből érezted még, hogy ő lesz a társad? Milyen jeleket kaptál Istentől?

- Ahogyan keresztbe rakta a lábait felém amikor az igét olvastuk és a bibliában pont az a rész volt hogy vezeti lábainkat az Úr , azonnal tudtam, hogy ő az. - Jeff úgy érezte, hogy émelyegni kezd a gyomra. Feltett még pár udvarias kérdést, aztán elköszönt a pártól. Sajnálta a nőt, mert gyönyörű, intelligens és kedves volt, de egy ilyen férj mellett nem tudta elképzelni. Vézna ápolatlan és tudálékos, minden vonzerejét a Bibliára való hivatkozás jelenti. Ha a nő néha elégedetlen vele, már olvassa is fel neki a dörgedelmes ítéleteket. De persze Jeff kiváncsi volt rá, ha egy csúnyácska lányra mutatott volna jelekkel az Úr akkor is ilyen őszintén és lelkesen beszélgetnének itt és most. Jeff érezte a férfiben azt a nagyfokú gőgöt és beképzeltséget, amivel kinyilvánította, hogy ez a nő jár neki. Isten azért adta neki ezt a csodálatosan szép nőt, mert megérdemelte. De látta, hogy a nő nem boldog a férfi mellett. Buzgón bólogatott, helyeselt amikor az interjú során válaszoltak a kérdésekre, de mélyen a szemében boldogtalanság ült.    

A rendőrtiszt utolsó kérdése visszhangzott Phil fülében, de úgy érezte mintha nem is otthon lenne akkor reggel, hanem egy távoli bolygón, egy másik idősíkban, egy olyan helyen, ahol ilyesmi nem is történhet meg egy istenfélő vallásos emberrel.

– Uram, említette önnek a felesége tegnap este, hogy hová megy?

– Mostanában többször elment, munkájából adódóan üzleti utakra, tárgyalásokra.

– Elképzelhető, hogy a feleségének volt valakije? – Ez a mondat szíven ütötte, mert végre valaki kimondta azt amit ő már egy ideje sejtett. Előző nap este csinos alkalmi ruhában köszönt el tőle, azzal, hogy osztálytalálkozóra megy és legkésőbb éjfélre hazaér. De hová mehetett valójában?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.