Ted, egy nagy cég beszerzési osztályán dolgozott, mint irodai alkalmazott. A nagy cégen belül sok középvezető is volt, ezek közé tartozott a Ted-nél egy évvel fiatalabb ambíciózus Elizabeth, aki egy másik osztályt vezetett, de szinte naponta találkoztak az ebédlőben. Ted már egy éve beleszeretett Liz-be, amikor egyszer a liftben szóba elegyedtek. A lány kedves volt vele, de felszínes, Ted viszont mély érzelnű csendes ember, aki egy ilyen gyönyörű és vonzó nő kedvességétől azonnal szerelmes lett.

A lány eleinte nem nagyon figyelt fel a fiúra, talán szürke, hétköznapi kisembernek tartotta, aki sosem akar feljebb jutni a ranglétrán. Aztán amikor egy alkalommal bonbont küldött neki, a lány lement hozzá és udvariasan megkérte, ne zaklassa, mert nem akar tőle semmit. A fiú továbbra is szerelmes volt a lányba, aki menő pasikkal járt, kéthavonta új menedzser, vagy bróker oldalán tűnt fel. Ahányszor egymásra néztek, mindig megvető pillantás érkezett a nő részéről Ted felé. Ted türelmesen várt.

Akkor is reménykedve várt, amikor osztályát összevonták azzal az osztállyal amit Liz vezetett, így már a főnöke is a lány lett. Liz még ridegebb lett a férfi iránt, a csoportvezetőjének meghagyta, hogy szigorúbban ellenőrizze a munkáját és nyugodtan küldje el, ha talál valami apró hibát a munkájában.

Ezután Liz egyre kevesebbszer jött le személyesen Ted emeletére, amikor Ted látta néha, elég fáradtnak tünt. Azután egyszer csak nem jött többet. Az osztályt átszervezták, más irányítása alá került és az a hír járta, hogy Liz súlyos beteg lett. Valami súlyos agyvelő gyulladást rebesgettek és hogy teljesen lebénult. A felső körök beli barátai elhagyták, nem látogatták, szülei külföldön éltek, ezért egy rehabilitációs intézetben helyezték el.

Ted hosszas utánajárás és nyomozás után megszerezte az intézet címét és elment meglátogatni a lányt. Liz egy lepusztult intézet koszos szobájában félbolondokkal összezárva tengette napjait. Sápadtan lefogyva ült a tolószékben, de értelménél volt és lassan de tudott beszélni is. Amikor Ted-et meglátta, szégyenében haragra gerjedt, nem akarta, hogy így lássa egykori alkalmazottja.

Ted még mindig szerette a lányt és ez vezérelte akkor is amikor egy péntek este naplementekor átadta az ötszáz dollárt az ápolónak hátul a konyhai bejáratnál. Aki miután körülnézett, kitolta a nőt és együtt berakták Ted kocsijába. Minden papírt elintéztek, gondviselőként jegyezték be Ted-et, aki immár saját szerelmével az oldalán boldogan autózott hazafelé.

A bejegyzés trackback címe:

https://rovidirasok.blog.hu/api/trackback/id/tr511977660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

citroista 2010.05.07. 10:51:08

Érdekes és megható történet. Egyszer fent, egyszer lent, de a lent menet hosszadalmasabb és fájóbb.
Ted hűséges, és az ilyen emberek hiányoznak az életünkből.

Köszönöm ezt a novellát.

István
süti beállítások módosítása